1941 egy írónő vízbe öli magát, így próbál meg menekülni súlyos depressziójától. 1951 egy depressziós anya reggeli készülődését látjuk. Napjainkban egy nő esti partit szervez.

A női lelkek, érzések izgatnak, hogyan jut el valaki odáig, hogy öngyilkos legyen. A nő, mint feltérképezendő lélek érdekel. Izgalmas az is, hogy három különböző korban, három különböző nőről szól – mondja a rendező-koreográfus. Feledi Jánosnak ez az első egész estés rendezése. Két éve készülök rá, de azt hiszem - ennek is, mint minden darabnak van egy érési folyamata. Érnie kell, a rendezőben éppúgy, mint a táncosokban. A három nőt egy könyv köti össze, Virginia Woolf: Mrs.Dalloway cimű könyve. Az első nő maga az író, 1925-ben. Elmebajjal küzd. A második, éppen állapotos, gyermekét várja, akinek látszólag mindene meg van, férje, szép háza, gyermeket vár, de mégsem boldog. Miközben a könyvet olvassa, annyira a hatása alá kerül, hogy elhatározza, még aznap este véget vet az életének. A harmadik nő AIDS-es barátját, egykori szerelmét szeretné meglepni egy partival. Róluk szól az előadás, és arról a láthatatlan kapocsról, ami összeköti őket. Hasonló érzésekkel küzdenek. Ami a filmen megoldható, azt színpadra nagyon nehéz átvinni. Fénnyel és a térhatással játszunk. Mindenkinek van egy kockája, ami egymásba ér majd. A három nőt Barta Dóra Harangozó-díjas táncművész, érdemes művész, Kulcsár Noémi és Horváth Zita táncolja majd. A dramaturg: Lisztóczky Hajnal; a díszlet Minorics Krisztián munkája.

Zene: montázs