A Jónás a lélekgyárban a szavak, a zene, a képek és mozdulatok közös varázsnyelvén kívánja megszólítani ifjú nézőit. A mese hátterében (mint mindig) most is mélyebb kérdések, (ha tetszik művészetpedagógiai megfontolások) állnak: mi a valóságos abból, ami körbevesz bennünket, és mi nem az. Egy olyan korban, melyben már a legkisebbek is közvetlen kapcsolatba kerülnek különböző gépekkel, virtuális eszközökkel, és amikor egyre nehezebb tudatosan szelektálni abban, hogy mi való nekik és mi nem, talán fontos és érdemes lefordítani a virtuális világot a mese nyelvére. A Soltis Lajos Színház legújabb, legkisebbeknek (is) szánt előadása éppen erre tesz kísérletet.

A „lélekgyár” és a vele szembeállítható „lélekkert” hangjai, képei, egyedi színváltozásai remélhetőleg felkeltik az ifjú emberek érdeklődését, figyelmét, megmozgatja fantáziájukat, miközben az érettebbek, és a velük tartó felnőttek (remélhetőleg „örök gyerekek”) a maguk számára is feltehetik a kérdést: honnan érkeztünk - az alapmű írója, Hamvas Béla nyomán – , vajon egy kertből, avagy egy gyárból? És ha már magunknak kell kormányozni életünk dereglyéjét, vajon hová tartunk, az előbbibe, vagy az utóbbiba?

A történet főhőse szintén nem véletlenül kapta a Jónás nevet az alkotói keresztségben: alakjában egyesül a feladatával bajlódó, bálna gyomrában veszteglő próféta, és a mesék legkisebb fiúja, aki ha fele királyságot nem is, de emberi bölcsességet és szerető feleséget mégis kiérdemel hosszas hányattatásai végén…

Rendezte: Papp Gábor, Benkő Ágnes