Hallottak már a Macskadémonról? Ugye, még nem... Pedig bármelyik házba beköltözhet, ahol él egy magányos, vagy legalábbis boldogtalan nő.
A Macskadémon története nem új keletű, az ókori Tibetig nyúlik vissza, ahol azt tartották, hogyha Macskadémon telepedik egy házba, szerelmes lesz a ház úrnőjébe, és mindent megtesz azért, hogy a szívét birtokolja. Ha kell, bárki és bármi alakját felveheti, pusztít és rombol maga körül. És ha úgy látja, hogy a terve kudarcba fulladna, elpusztítja magát a szerelmét is, és odébbáll, új áldozatot keresni. A Macskadémon érzékeny a bennünk lakó rosszra, kifürkészi a félelmeinket, tobzódik az emberi hibákban.

Történetünk Budán, egy négylakásos társasházban játszódik. Itt él Borbála, a ház úrnője, a jobb napokat látott úri asszony (ma már zsugori karikatúrája egykori önmagának), Máté bácsi, a reménytelen alkoholista, és András, a szépreményű író, aki manapság már csupán ócska újságcikkek írásával, és depressziója ápolgatásával élteti magát. A negyedik lakás évek óta üresen áll, a rémületes pletykák miatt (aki itt lakott, vagy meghalt, vagy szörnyű betegségekben sorvadozott) senki nem akar beköltözni. Orsi, a kerekded és határozatlan szingli mit sem tud a szóbeszédről, jóhiszeműen beköltözik, kiscicájával, Rigóval együtt.

Több se kell a Gonosznak - látja a könnyű prédát, le is csap azonmód. Sűrűsödnek a baljós jelek: hirtelen megőszült hajcsomók a lefolyóban, agresszív svéd barátnő, az egykori Fjordok Szépe rémisztget, mindenki egyre mélyebbre süllyed a saját bajában. A Macskadémon persze így erősödik, míg végül hatalmassá, legyőzhetetlenné tombolja át magát! Hogy legyőzhető-e ennyi rossz? A darabból kiderül.

A sötét (humorú) előadást remek dalok színezik, melyeket a fiatal zeneszerző, Bella Máté komponált.

Tudunk-e nevetni, mikor zongoráznak az idegeinken? Tudjuk-e, miért jó a depresszió? Általában mennyi gyulai kolbászt eszünk meg egyszerre? És akinek ez sem elég, daloljon végig egy lakógyűlést, és fogadjon örökbe egy fekete macskát...