Fájdalmasan mulatságos történet életrõl és halálról néhány furcsasággal: koncert tartatik a Siketek Intézetében; a koncertet vénségesen vén anyókák tartják; az anyókák szerepeiben férfiakat látunk. Egy vidéki város helyi kultúrházában vagyunk, az imént fejezõdött be az „Örökzöld” nevezetû amatõr dalárda jubileumi koncertje. A kórus tagjai, nyolcvan-kilencvenéves nénikék csoszognak kifelé a színpadról, hogy megünnepeljék magukat. Izgatottan, szinte hisztérikus boldogsággal koccintanak a múltra és a jövõre. Isszák a pezsgõt és a pálinkát, falják a kolbászt és a tepertõt, járókeretekbe kapaszkodva tartják a tósztokat, lelkesen énekelnek, felhevülten szövik a terveket, miközben már minden nap ajándék az élettõl. A teremben lévõ tükrök nem hazudnak, a hangos ingaóra kíméletlenül jelzi a múló idõt. Belép Patrik, a dalárda fiatal vezetõje, és bejelenti: „Elhatároztam, hogy együttesünket rebranding-nek vetem alá!”A nénikék értetlenül pislognak, vajon mi lehet az a rebranding. De azonnal megértik, amikor Patrik bemutatja a „Chanel-lányt”. Õ áll ezentúl a színpadon a rivaldafényben, az „Örökzöld” pedig hátulra kerül, a tükrök mögé, az örök takarásba….